Ez a könyv korunk irodalmának nagy dokumentumprózái közé tartozik. A 2015-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett fehérorosz írónő a tízéves afganisztáni háború - a haldokló Szovjetunió féktelen, emberéletek tízezreinek kioltásához, megnyomorításához vezető vallomásaiból készítette a kötet szövegmontázsát. Nyomorékká tett fiatalemberek, egy életre traumatizált lányok és fiatalasszonyok, özvegyek, fiúkat vesztő anyák nyilatkoznak benne - egy értelmetlen és aljas, militarizált, engedelmességre kényszerített, az önálló gondolkodásról leszoktatott emberek mártirológiájának dokumentumait olvashatjuk megrendülten. Azon túl, hogy az eseményekkel egyidőben a magyar olvasó csak a kommunista ellenőrzésű sajtó híreit vehette erről a - az amerikaiak vietnami kudarcánál is súlyosabb - nagyhatalmi katonai, politikai és emberi katasztrófatémáról, Alekszejevics könyve mintegy visszamenően is revelatív. Feltárul ugyanis az orosz, fehérorosz és más kisemberek szavaiban, spontán monológjaiban a rendszernek az a zárt, szürke közege, mely a hatalmas ország állampolgárait mintegy magába őrli, és a dresszúra, a megfélemlítés, az élniakarás ösztöneire építve kritikus szituációkban emberileg teljesen felemészti. A magas erkölcsi és szellemi tartású szerző nem ítélkezik emberekről, hiszen a sorsok, a katasztrófák túlmutatnak rajtuk voltaképpen az infernális szisztémát ülteti a vádlottak padjára. A függelék közli az eredeti kötet ért sajtótámadások anyagát, azoknak a nemtelen pereknek a dokumentumait, amelyekben eredeti, hiteles szavukat visszavonva - az interjúalanyok egyike-másika perbe fogta a szerzőt. Alekszejevics könyve nemcsak az afganisztáni háborúról szól tehát, alapvető olvasmány a bolsevik állam históriájának, természetrajzának megértéséhez is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Il Dottor Živago
